Elveszett vagy szabad?

Jean-Pierre Jeunet két világa – és a mi belső világunk

Vannak filmek, amelyek nem csak történeteket mesélnek el, hanem érzéseket idéznek vissza – mélyen elfeledett, de ismerős érzéseket.
Az elveszett gyermekek városa ilyen számomra. Nem szól nyíltan a belső gyermekről, mégis a képi világa – a párás sikátorok, az eltorzult terek, az álomszerű hangulat – megérint valami nagyon mélyet. Azt a részt, amely egykor kíváncsi volt, de elcsendesedett. Azt a gyermeket, aki talán elveszett… vagy talán csak hosszú ideje úton van a fény felé.

És ott van Amélie. Egy másik film, ugyanattól a rendezőtől, Jean-Pierre Jeunet-től. Itt a világ már újra eleven, színes, játékos. A belső gyermek újra életre kel benne: kíváncsian figyel, játszik, varázslatot keres a mindennapiban.
Az öröm újra lehet egyszerű. Egy kavics, egy fényfolt, egy gesztus.
Ebben a világban Yann Tiersen zenéje fonja össze a képeket és érzéseket: mintha közvetlenül a szívhez szólnának. Nem véletlen, hogy sokan hallgatják őt gyógyuláshoz, elcsendesedéshez – kutatások szerint a hangulatra is jótékony hatással van.

Ez a két film számomra nemcsak inspiráció, hanem emlékeztető is:
hogy mindannyiunkban él egy gyermek,
aki néha elveszettnek tűnik,
és aki máskor játszani akar,
és aki mindig vágyik arra, hogy végre figyelmet kapjon.

Ez a tanfolyam neki (is) szól. És neked.
Ha úton vagy – vissza önmagadhoz, a határaidhoz, az érzéseidhez –,
szeretettel hívlak az ingyenes email tanfolyamra.