Határhúzás és a belső gyermek Erikson fejlődési elméletének tükrében
A határhúzás témája szinte minden önismereti folyamatban előkerül. Sokunknak ismerős az a belső feszültség, amikor nemet kell mondanunk, vagy ki kell állnunk magunkért. De vajon miért ilyen nehéz ez, és mi köze van ennek a belső gyermekünkhöz? Erik Erikson pszichoszociális fejlődési modellje segíthet ezt megérteni.
Erikson elmélete röviden
Erikson szerint az emberi élet nyolc szakaszból álló fejlődési folyamat, ahol minden szakasz egy-egy pszichoszociális krízist hoz magával. Ezek megoldása alapvetően meghatározza, hogy hogyan működünk később kapcsolatainkban és önmagunkkal való viszonyunkban.
A határhúzás szempontjából különösen fontosak az első néhány szakasz:
- Bizalom vs. bizalmatlanság (0–1 év)
Ebben az időszakban tanuljuk meg, hogy a világ alapvetően biztonságos-e, és hogy az igényeinkre reagálnak-e. Ha ez jól alakul, kialakul a bizalom, ami később stabil alapot ad a kapcsolatokban. - Autonómia vs. szégyen és kétely (1–3 év)
A „dackorszakban” a gyermek próbál önállósodni, és fontos megtapasztalnia, hogy van joga a saját akaratához. Ha ebben támogatást kap, egészséges önállóságot alakít ki; ha viszont megszégyenítik vagy kontrollálják, kialakulhat a szégyenérzet és a kétely önmagában. - Kezdeményezés vs. bűntudat (3–6 év)
Itt a gyermek már saját kezdeményezésekkel próbálkozik, és fontos, hogy ezek ne váljanak bűntudat forrásává. Ez a szakasz is alapvetően befolyásolja azt, hogy képesek leszünk-e felnőttként kiállni magunkért.
A belső gyermek szerepe
A „belső gyermek” fogalma arra utal, hogy ezek a korai tapasztalatok bennünk élnek tovább. Amikor felnőttként nehézséget érzünk egy határ meghúzásában – például szorongunk attól, hogy nemet mondjunk –, sokszor nem a jelen helyzet az, ami igazán nehéz, hanem az a régi, belső tapasztalat aktiválódik, amelyben nem éreztük magunkat biztonságban vagy jogosnak.
Miért fontos ezzel dolgozni?
Határt húzni nemcsak azt jelenti, hogy védjük magunkat másoktól, hanem azt is, hogy tiszteletben tartjuk saját igényeinket és érzéseinket. Amikor megtanuljuk felismerni, hogy egy-egy helyzetben a „belső gyermekünk” reagál, lehetőségünk nyílik arra, hogy új tapasztalatokat szerezzünk – és így lassan átírjuk a régi mintákat.
Összegzés
A határhúzás képessége mélyen összefonódik gyerekkori tapasztalatainkkal. Erikson fejlődési modellje abban segít, hogy megértsük, honnan erednek ezek a nehézségek, a belső gyermek megközelítés pedig lehetőséget ad arra, hogy gyógyítsuk a múlt sebeit. Minden egyes tudatosan meghúzott határ egy lépés a saját belső biztonságunk felé.
