Moziszék és freudi dívány: A filmek pszichológiája

Filmek és filmklubok terápiás hatásai

Mindig is lenyűgözött a filmművészet ereje: a képek, a zene és a történetek hatása a lélekre. Különösen szeretem azokat a filmeket, amelyek mély érzelmi és gondolati tartalommal és művészi értékkel bírnak, mint David Lynch, Win Wenders vagy Hajdú Szabolcs alkotásai. A filmek nem csupán szórakoztatnak, hanem segítenek megérteni önmagunkat és a világot.

Kép forrása: Berlin felett az ég (1987) Mafab.hu

A freudi dívány és a moziszék elég sok hasonlatosságot mutat. Mindenekelőtt kényelmes helyek. Olyan helyek, ahol képekkel találkozhatunk: mozgóképekkel. Fogalmazott találóan Fám Erika, a filmek terápiás hatásásól írt tanulmányában.[1] Egy film nem terápia, de mentális egészségre gyakorolt hatása mindenképp pozitív.

Egy filmklubnak gondosan megválogatott filmekkel kell rendelkeznie, amelyek valósághűen és érzékenyen mutatják be a mentális egészség kérdéseit. Emellett lehetőséget kell teremteni a moderált beszélgetésekre, hogy segítségnyújtás és támogatás is rendelkezésre álljon azoknak, akiknek szükségük van rá.

A filmekben való elmerülés az ezekről való beszélgetés sokféleképpen hozzájárulhat az emberek mentális egészségéhez:

1. Kikapcsolódás és szórakozás: A jó film eltávolít a mindennapi stressztől és problémáktól, kikapcsolódás. A közös élmény megosztása a klubtagokkal még erősítheti ezt az élményt.
2. Azonosulás, empátia: A karakterek sorsával való azonosulás vagy azok iránti empátia segíthet az érzelmek feldolgozásában és megértésében. A filmek olyan témákat is érintenek, amelyek segíthetnek az embereknek más szempontokból látni az életüket.
3. Beszélgetés és kapcsolatteremtés: A filmek utáni beszélgetések során a klubtagok kifejezhetik gondolataikat és érzéseiket a látottakról. Közösségi élményt nyújt.
4. Művészi élmény és esztétikai élmény: A filmművészet értékelése és megértése művészi szempontból is gazdagítja az emberek életét. A vizuális és narratív elemek felfedezése örömet és intellektuális stimulációt nyújthat.
5. Önismeret: A filmek általában különböző élethelyzeteket és karaktereket mutatnak be, ami lehetőséget ad az önismeret fejlesztésére. Az ilyen témájú filmek segíthetnek azonosítani és megérteni az egyéni érzéseket és tapasztalatokat.

Tarkovszkij szerint a néző nem csupán nézője, hanem tanúja is történetnek.

Vajon miért járnak az emberek moziba? Mi csalogatja őket egy sötét terembe, ahol két órán át egy vászonra vetített árnyjátékot figyelnek? Szórakozni akarnak? Egyfajta kábulatra vágynak? Bizony, mennyi szórakoztató tröszt és konszern működtet mozit, televíziót és sok egyéb látványosságot világszerte. De nem ebből kell kiindulni, hanem a film elvi lényegéből, mely a világ birtokbavételének és megértésének igényével áll kapcsolatban. Úgy gondolom, általában azért jár az ember moziba, hogy ráleljen az eltűnt, az elvesztegetett vagy a még birtokba nem vett időre, hogy élettapasztalatot szerezzen, mivel a film minden más művészetnél inkább bővíti, gazdagítja, illetve náluk tényszerűbb módon koncentrálja az emberi tapasztalatot. Sőt nemcsak gazdagítja, hanem, fogalmazzunk így, jelentős mértékben ki is egészíti. Ez jelenti a film valódi erejét, és nem a „filmcsillagok”, a kalandok és a szórakoztatás. Az igazi film nézője nem is annyira néző, mint inkább tanú.

(Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő, Osiris Kiadó, Budapest, 2002)

Meglátásom szerint ez abból adódik, hogy a néző beleereszkedik a történetbe, átéli és közelebb kerül hozzá, ezáltal az önismeretre is hatással van. Szélesebb perspektívából szemléli a történetet. Ennek következtében az önismeretre is hatással van: tágítja a látókörét a lélektani folyamatokról.

[1] Fám Erika: Filmterápia, avagy miként gyógyuljunk filmmel?https://filmtett.ro/cikk/filmterapia-avagy-mikent-gyogyuljunk-filmmel#_ednref1

Tarkovszkij, A. (2002). A megörökített idő. Budapest: Osiris Kiadó.